Van ami

Van ami

Van ami fáj
Van ami húz
Van ami széttör benned minden húrt
Úgy értem, hogy élsz,
Hogy átérzem, mások szemén, a félelmet,
a félelmed.

Van aminek nincs határa,
Van aminek sosem létezett,
S van ami elvan zárva,
Egy határral, melyen át nem léphetsz.
Nem léphetsz.

Van ami pedig más,
Van ami úgy jó
Van minden, ami megkapható.
Csak egy van, az egy, mit nem látsz.
Nem láthatsz.

S neked mégis az kell,
Mit meg nem érinthetsz.
De én megértelek,
Hisz szemed át, látom a félelmet,
A félelmed, hogy…
Van ami fáj

2011

Csak emlékezz rám!

Csak emlékezz rám!

Egy varjú szállt az égen,
Tollaiban fénylett már a remény,
Hogy újra érezd,
Ami köztünk ébredt.
Egy csodás este,
Min csillagok regéltek
Arról, hogy legyünk még gyerekek.

Felnőtt dolgokat tettünk egymással
És a szívünk nem csalt,
Mikor új életre dobbant.
De annyira veszélyes ez a világ,
Viszont szerelmünk mindent kiáll!

Csak emlékezz rám,
Hogy suttogtam nevesincs meséket.,
Hogy álmodtam a jövőről veled,
S hogy képzeltünk, együtt szökünk meg.
Csak emlékezz rám,
Mikor az égen száll egy madár,
Csak emlékezz rám,
Hogy én tanítottalak szállni,
Csak emlékezz rám,
Hogy te tanítottál élni.
Csak emlékezz rám,
Hogy tollak nőttek kezem helyére
S hogy én voltam az első ki felébredt.
De ébren álmodtunk tovább.

Nem lesz ki bánt,
Nem lesz esély sem.
Mert mi összetartunk,
Összetartunk egy életre?

Csak emlékezz rám
Csillagos éjszakán
Mikor átölelsz egy másik lányt.
Csak emlékezz rám
Én csak azt kérem,
Hogy emlékezz rám.

Repülni nem volt nehéz,
Csak élni tanulni,
S a holnapra gondolni,
De veled oly könnyű lett az egész.
Egyszerűbb mint a lélegzés,
S hogy pillantsak percenként.

Csak azt kérem,
Ne felest el!
Ne felest el!
Ne feledd el azt lányt,
Ki akkor az égen szállt.
Mint egy madár.
Ő a képzeletben járt,
De te megtanítottad élni,
Az élettől nem félni,
S most már a földön jár,
Két lábban a talajon áll.
S azt dúdolja kegyesen:
Csak emlékezz rám!
S ha te még szeretsz, megteszed.

2011