Van ami

Van ami

Van ami fáj
Van ami húz
Van ami széttör benned minden húrt
Úgy értem, hogy élsz,
Hogy átérzem, mások szemén, a félelmet,
a félelmed.

Van aminek nincs határa,
Van aminek sosem létezett,
S van ami elvan zárva,
Egy határral, melyen át nem léphetsz.
Nem léphetsz.

Van ami pedig más,
Van ami úgy jó
Van minden, ami megkapható.
Csak egy van, az egy, mit nem látsz.
Nem láthatsz.

S neked mégis az kell,
Mit meg nem érinthetsz.
De én megértelek,
Hisz szemed át, látom a félelmet,
A félelmed, hogy…
Van ami fáj

2011

Csak emlékezz rám!

Csak emlékezz rám!

Egy varjú szállt az égen,
Tollaiban fénylett már a remény,
Hogy újra érezd,
Ami köztünk ébredt.
Egy csodás este,
Min csillagok regéltek
Arról, hogy legyünk még gyerekek.

Felnőtt dolgokat tettünk egymással
És a szívünk nem csalt,
Mikor új életre dobbant.
De annyira veszélyes ez a világ,
Viszont szerelmünk mindent kiáll!

Csak emlékezz rám,
Hogy suttogtam nevesincs meséket.,
Hogy álmodtam a jövőről veled,
S hogy képzeltünk, együtt szökünk meg.
Csak emlékezz rám,
Mikor az égen száll egy madár,
Csak emlékezz rám,
Hogy én tanítottalak szállni,
Csak emlékezz rám,
Hogy te tanítottál élni.
Csak emlékezz rám,
Hogy tollak nőttek kezem helyére
S hogy én voltam az első ki felébredt.
De ébren álmodtunk tovább.

Nem lesz ki bánt,
Nem lesz esély sem.
Mert mi összetartunk,
Összetartunk egy életre?

Csak emlékezz rám
Csillagos éjszakán
Mikor átölelsz egy másik lányt.
Csak emlékezz rám
Én csak azt kérem,
Hogy emlékezz rám.

Repülni nem volt nehéz,
Csak élni tanulni,
S a holnapra gondolni,
De veled oly könnyű lett az egész.
Egyszerűbb mint a lélegzés,
S hogy pillantsak percenként.

Csak azt kérem,
Ne felest el!
Ne felest el!
Ne feledd el azt lányt,
Ki akkor az égen szállt.
Mint egy madár.
Ő a képzeletben járt,
De te megtanítottad élni,
Az élettől nem félni,
S most már a földön jár,
Két lábban a talajon áll.
S azt dúdolja kegyesen:
Csak emlékezz rám!
S ha te még szeretsz, megteszed.

2011

Költő vallomás

Költő vallomás

- Hogy születik egy vers?
- Én előre nem gondolom el,
csak jönnek a rímek,
az érzések bár nem ártanak,
sokszor van, hogy nem számítanak.
De vesse rám az, az első követ,
aki még sosem füllentett,
vagy nem álmodott este!

2011

Olykor- olykor

Olykor- olykor

Azokon a napokon,
olykor- olykor elhagyom
a megszokott mozdulatot.

Monoton munka.
Jaj, dehogy untat!
Csak azért alszom,
mert fáradt vagyok.

És az a vicc, képzeld!
Olykor- olykor elhiszed,
elhiszed összes szavam,
azért mert nem akarod az igazat.
Hazug szónak jobban hiszel,
mint igaz meséknek.

Most már tudom.
Azokon a napokon,
inkább hazudok,
csakhogy ne kelljen csalódnod.

2011

Akarsz velem jönni?

Akarsz velem jönni?

Ott állsz az útmentén, rám vársz.
Te vagy az én vándorom.
Mindig látlak,
Mindig várlak
és te mindig várod,
várod, hogy megálljak.
Te vagy az én vándorom.

Szemembe nézel,
látod, hogy félek,
várod, hogy megálljak,
de elszáll minden vágyad,
mikor tovább hajtok,
de attól még, te vagy a vándorom.

Csak egyszer lenne merszem,
egyszer állnék meg.
Néznék a szemedbe úgy,
hogy nincs köztünk két méter.
Lesz még talán, hogy nem hajtok túl,
De addig is, te vagy a vándorom, az ismeretlen.

Az álmok talán szebbek,
amíg azt hiszem te vagy az ismeretlen,
míg nem tudom mi a neved,
míg nem ismerlek,
míg azt hiszem van nálad esélyem,
míg tudom, hogy vársz még engem.

Ó csak lenne merszem, nem hazudni!
Legszívesebben megállnék köszönni,
egy béna mosolyt erőltetni
és úgy igazán a szemedbe nézni,
majd csak annyit mondani:
Szia. Akarsz velem jönni?

2011

Lázadás

Lázadás

Felnőttek azzal etetnek,

minden amit teszek hiba lesz.

Nem élhetek,

nem is létezek!

Mondd, ki leszek sok év múlva?

Talán begyöpösödött vén kurva?

Élni akarok!

Kérlek hagyjatok!

Nyugodjatok már bele,

jó kislány sose leszek!

Megfulladok!

Csak egyszer adjatok,

ne akarjatok!

Én már nem hiszek a mesékben,

a valóság ne higgyétek, hogy megmérgez.

Csak élni hagyjatok,

engedjétek el a karom,

ez csak egy múló állapot,

de nem lehetek felnőtt, míg tini nem vagyok!

Szeretlek titeket, csak élni hagyjatok.

2011

Egészen, teljesen

Egészen, teljesen

Ha szeretek

én kitárom lelkemet,

Egészen, teljesen.

Lássa mindenki:

Szerelmes lettem!

Csak egy ember van,

akit szerethetek ma,

s ha szeretnem kell,

hát szeretem,

Teljesen.

2009

Érzelmek vihara

Érzelmek vihara

Reám borul ma a fátyol,

Elvakít a meleg mámor

Elhiteti vélem,

nem szerethetek mást, csak téged.

Hiába, küzdhetek

az érzelmek vihara felkavarja elmémet

s elrepít egy Másvilágba,

te véled.

2009

Egy selyem felhőn úszok tova

Egy selyem felhőn úszok tova

Gondtalan utakon járok

végre elhagyom a Világom.

Egy selyem felhőn úszok tova,

a képzelettel szállok.

S most már tudom, érzem,

nem hiába tettem.

Gondtalan életre

a régit lecserélem,

hisz nem kell, nem kell,

ha álmodni szebb.

Az élet micsoda?

Nem értettem én soha.

Gondtalan álomban,

nem is kell a gondolat.

Ott hiába tehetek bármit,

senki el nem ismeri.

De gondtalan álom marad,

amíg csak álmodom azt.

2011

Sajnálom, hogy kedveltél...

Sajnálom, hogy kedveltél…

Sajnálom,

hogy kedveltél,

Sajnálom,

hogy szerettél,

Sajnálom,

hogy megismertél…

Sajnálom azt a szót, mit mondtam neked,

Sajnálom azt a percet, mikor eleresztettelek,

Sajnálom, mikor velem voltál, nem ismertem fel,

hogy te vagy a másik felem.

Sajnálom,

hogy kisétáltam az ajtódon,

Sajnálom,

hogy kevés volt minden szó,

Sajnálom,

hogy magammal vittem a boldogságod…

Sajnálom,

őszintén sajnálom.

Csak most tudom,

hogy hiányzol.

Reggelente nem látom,

Értelmét hogy…

Értelmét hogy

kiszálljak az ágyból.

Sajnálom, őszintén sajnálom.

De igazán csak egyet bánok,

rajtad hagytam egy átkot,

hogy maradtam a barátod.

Utálnod kéne úgy igazán,

nem mosolyognod rám.

Én szeretlek, kedvellek,

de későn ismertem fel.

Sajnálom,

de nem maradhatok a barátod,

ha tényleg szeretlek elhagyom a Világod.

Sajnálom, úgy sajnálom.

Sajnálom,

hogy kedveltél,

Sajnálom,

hogy szerettél,

Sajnálom,

hogy megismertél…

2011

Február

Február

Sajnálom, hogy nem látlak már,

De ígérem, visszamegyek februárba.

Ott, tudom mindig megtalállak

és szemedbe mondom, sajnálom azt az éjszakát,

mikor hagytam, hogy eleressz,

mikor azt mondtam sose szerettelek.

2011

Hírnök

Hírnök

Én nem hozom a szépet, nem hozom a jót,

de még rossznak hírnöke sem vagyok.

Csak elmondom egy gondolatom

s rajtatok múlik, hogy elfogadtok.

2011

Robbanással érkezem (vers)

Robbanással érkezem (vers)

Mi a legnagyobb vágyad?
…
Otthagyni csapot-papot,
Elhagyni az ismert házat!?

Mi a legnagyobb vágyad?
…
Beleszeretni abba,
aki nem lehet a társad!?

Mi a legnagyobb vágyad?
…
megismerni sok,
ismeretlen tájat!?

Mi a legnagyobb vágyad?
…
szárnyalni a szélben,
egy esernyővel a kézben!?

Ha ez a legnagyobb vágyad...
…
Te vagy a következő,
Robbanással érző!!!


2009

Rym

Rym

Reménykedem abban,
marad még a latban,
Dúdolom egy dalban,
könnyebb így a napban.
Köszönöm egy hanggal,
hogy átöleltél halkan.
Fordulj felém arccal!
S ébressz fel egy szóval.

2010

Szép mesék

Szép mesék

Hanyagul feslett minden szálam,
Bús, kötött Világban.
Nem lészen élet már,
Nem lészen víg nyár.

Könnyes szemem még vissza néz,
Múltból érkezett szép mesék.
Csak mese marad,
Csak álom vala.

Búval font, kötött álomban,
Múlt riasztgat engem,
bújhatok bárhova.
Úgyis ez lészen vesztem.

De kötök, fonok, szövögetek,
hitem el nem veszhet,
hisz ez az egyetlen,
mi átölel.

2010

Lélekláng

Lélekláng

Hiszem, hogy élünk.
Ó én hiszem, hogy nem elhanyagolható létünk.
Hiszem, hogy lelkünk,
Ó én hiszem lángban ég együtt!
De a hit nem mindig elég,
a betegség szívünkben gondtalanul elél.

Hiszem, hogy élünk,
kezünk lábunk mozog, hallunk és érzünk.
Szívünk együtt dobban
vágy, kedvünk tűzbe lobban.
Ó én hiszem, egymáshoz érünk
s együtt forr fel vérünk.

Hidd, hogy a lélekláng nem ég el!
Bárki, bármit ígérhet,
Én hiszem, hogy soha nincs vége,
amíg két szív törekszik az együtt létre.
Ó én hiszem, hogy élünk
s így eggyé válik légzésünk.

Hiszed, hogy élünk?
A porba megmarad léptünk,
hogy a Földön nem hiába élünk?
Ó hiszed, hogy sose volt hamis érzésünk?
Ha hiszed, egy pillanatra behúzom vészfékünk,
hogy a napba kiáltsam: Igen, mi élünk!

2011

Gyerek, ifjú, bohóság

Gyerek, ifjú, bohóság

Hol terem ma az ifjúság?
Lángoló lelkű kis madár,
tüzesen izzó gyerek vágy,
hogy felnőtt legyen a gyermeki bohóság.

Szálljon ma a lélek,
de el ne hagyd gyerek lényed!
Hisz addig szép az Élet,
míg ifjú szívvel éled!

Gyerek, ifjú, bohóság,
három szó mi egybe vág.
Ne feledd el hol a hazád,
míg benned ég a lélekláng.

Hevült, forró, gyermeki nyár,
örökké izzó ifjúság,
tüzesen lángoló gyermek vágy,
hidd, hogy örökké ég a lélekláng!
S addig szép a Világ,
míg gyermek szemmel néz le rád!

2011

Gyöngyszemek

Gyöngyszemek

Szépségek áradata
tart, ideje fogva.
Menekülni előlük,
s tőlük, velük…
nem tudhatsz!
Lehetsz, holmi dúvad,
nem számít a pénz,
csak a rideg gyönyörűség.
Jaj mi néked,
ha szemed nem csillog kéken!

Gyöngyszemek gurulnak,
az égen csillognak.
Nyakon egy ék…
Oh, te drága lét!
Mindenki fordul,
s lábuk elé borul.
Szépség és Szépség!
Csak a szörnyeteg félénk.
Rémálomba lépsz,
ha nem vagy Gyöngyszem szép.

2010

Panka

Panka


Mind léte, élményítő hite,
kedvetlen szavai ríme…
Panka nem akar kacagni.

Fejét földre hajtva,
ül most is megroskadva.
Panka nem akar felnézni.

Mosoly húzódhat ajka szélén,
szomorú elhagyatott élmény.
Panka szeme nem kacag.

De gyermek-e még,
ki ilyen borzalmat megélt?
Panka szülei meghaltak.
S nem nevet többé az árva lányka.
Nem fogja meg többé senki kezét,
mert széttörték gyermeteg lelkét.

Kékszeméből potyog a láng,
drágaköves isteni csillám.
Panka szeme sír talán?

Fehér hajú leányka,
szívét örökké bezárta.
Panka most már örökké árva?

Görbe vonal

Görbe vonal





Meggörbült az egyenes,
mosoly ült a szemébe.
Hasa, feje egy vonal,
de csőre kettéosztja.
Tollak nőttek keze helyére
és madár lett az egyenes,

Lába csak úgy lógott le
Karmaiban egy levélke.
S farktollai felfelé néznek.
Csak remélhetem, hogy el nem téved!
És a hírem elviszi neked!

2011