Egy selyem felhőn úszok tova
Gondtalan utakon járok
végre elhagyom a Világom.
Egy selyem felhőn úszok tova,
a képzelettel szállok.
S most már tudom, érzem,
nem hiába tettem.
Gondtalan életre
a régit lecserélem,
hisz nem kell, nem kell,
ha álmodni szebb.
Az élet micsoda?
Nem értettem én soha.
Gondtalan álomban,
nem is kell a gondolat.
Ott hiába tehetek bármit,
senki el nem ismeri.
De gondtalan álom marad,
amíg csak álmodom azt.
2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése