Akarsz velem jönni?
Ott állsz az útmentén, rám vársz.
Te vagy az én vándorom.
Mindig látlak,
Mindig várlak
és te mindig várod,
várod, hogy megálljak.
Te vagy az én vándorom.
Szemembe nézel,
látod, hogy félek,
várod, hogy megálljak,
de elszáll minden vágyad,
mikor tovább hajtok,
de attól még, te vagy a vándorom.
Csak egyszer lenne merszem,
egyszer állnék meg.
Néznék a szemedbe úgy,
hogy nincs köztünk két méter.
Lesz még talán, hogy nem hajtok túl,
De addig is, te vagy a vándorom, az ismeretlen.
Az álmok talán szebbek,
amíg azt hiszem te vagy az ismeretlen,
míg nem tudom mi a neved,
míg nem ismerlek,
míg azt hiszem van nálad esélyem,
míg tudom, hogy vársz még engem.
Ó csak lenne merszem, nem hazudni!
Legszívesebben megállnék köszönni,
egy béna mosolyt erőltetni
és úgy igazán a szemedbe nézni,
majd csak annyit mondani:
Szia. Akarsz velem jönni?
2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése