Újrajátszók 1. rész Csak egy tánclépés,

Újrajátszók

"Egy művész nem attól lesz művész, hogy mások elismerik… Hanem akkor, ha a szívét már képes volt teljesen kitárni."

Csak egy tánclépés,

- EGY- KÉT- HÁ… NEM JÓ! Újra! Egy- két… Hah’ ez se… Nekem ez nem megy. Nem tudom megcsinálni. Talán tévedtem. Nem kéne velem foglalkozni. Borzalmas. Egyszerűen borzalmas. – a térdeim immár századszorra remegtek meg. Az őrületbe kerget. Valóban pocsék vagyok. Talán ez az újra kezdés, mégsem olyan jó ötlet.

- Samanta drágám. Mi lenne, ha csak egy percig nem azzal foglalkoznál, hogy mi jó?! Sosem táncoltál csak úgy? - Mrs. Bartnak elképesztő tapasztalat volt a markában. Hisz ő csakugyan táncolt, mint én. De ő régen kicsivel híresebb volt… mint én. „AZ” előtt is ő volt az oktatóm, ezért gondoltam, hogy most is tudna segíteni. Ám ezután a kijelentés után, már kicsit elgondolkodtam, Vajon helyes döntés-e? (Minden kételyemre.)

Látta rajtam, hogy bizonytalankodom az elmeállapotát illetően. Erre a fejéhez kapott és szőke hosszú haját összeborzolta.

- Jaj, Sam! Ne nézz így rám! – Egy mozdulattal felkapaszkodott a Bradly Színház legkisebb színpadára, minek tetején ott álltam én. Miután felállt nem én hozzám jött, ahogy vártam, hanem a zenelejátszóhoz ballagott. Ott, matatott egy darabig majd újra visszajött. – Ez a kedvenc számom.

Az zene nem szólt, nem indult el. De Gabriel, vagyis Mrs. Bart nem kezdett el fennhangon káromkodni, mint szokott. Hanem nyugodtan állt mellettem, és várt.

- Ez tényleg klassz zene. – Grimaszoltam is, hogy tökéletessé tegyem a csipkelődésemet.

- Bolond. – halkan, csak ennyit suttogott, de épp elég hangosan, hogy a síri csendben meghalljam. Ahhoz képest, hogy Gabriel 39 éves volt, remekül kijöttünk. Ő megértett engem, én meg lázadtam ellene, ha segíteni próbált. Kitűnő kapcsolat. De a sok nyafogás, kiabálás között (Amint nem mellesleg magammal vitattam, nem vele…) élveztük az egészet. Mint egy vicc. Egy fanyar, kellemetlen, de csattanós vicc.

Felhangzott a várva várt dal. Gabriel egyszerre elkezdett rá táncolni. Hívott engem is, de én el voltam foglalva a leesett állam tartásával. Tudtam mi ez a szám a Fall Out Boy –tól a This Ain't A Scene, It's An Arms Race. Nem tudtam elhinni, és a kép hogy Mrs. Bart előttem egy FOB számra táncol, talán túl sok volt. De én is szerettem a fiúkat, így hát talán ezért kezdtem el én is Gabriellel táncolni. Semmi csacsa, manbó vagy tangó, még csak nem is megtervezett lépések. Botladoztam is összevissza, de a lényeg egy volt. Élveztem.