Lélekláng
Hiszem, hogy élünk.
Ó én hiszem, hogy nem elhanyagolható létünk.
Hiszem, hogy lelkünk,
Ó én hiszem lángban ég együtt!
De a hit nem mindig elég,
a betegség szívünkben gondtalanul elél.
Hiszem, hogy élünk,
kezünk lábunk mozog, hallunk és érzünk.
Szívünk együtt dobban
vágy, kedvünk tűzbe lobban.
Ó én hiszem, egymáshoz érünk
s együtt forr fel vérünk.
Hidd, hogy a lélekláng nem ég el!
Bárki, bármit ígérhet,
Én hiszem, hogy soha nincs vége,
amíg két szív törekszik az együtt létre.
Ó én hiszem, hogy élünk
s így eggyé válik légzésünk.
Hiszed, hogy élünk?
A porba megmarad léptünk,
hogy a Földön nem hiába élünk?
Ó hiszed, hogy sose volt hamis érzésünk?
Ha hiszed, egy pillanatra behúzom vészfékünk,
hogy a napba kiáltsam: Igen, mi élünk!
2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése