Nincs mélység,
mely megriaszt,
nincs kékség,
mely vígasztal.
Elmúlni lassan
egy békevesztett,
értelmetlen…
De harcban.
Síromon pusztulás.
Ősi vér a mezőn.
Felszáll a turulmadár,
S nincs többé vesztő.
Magyar víz a testben,
vér az erekben.
Ez köt ide…
Ez az egyetlen.
Teszem én mit tesztek,
kőbevésett tarott.
Elsuhan a jövőm veled,
de marad a karod.
Hiába nézel már
elfúl a hang…
Egység lett a „bár”.
és elvész a pajzs…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése