Oldalak

2010. október 1., péntek

Egyetlen bűn

Egyetlen bűn


Látok, érzek és félek,

dermedt szobor a messzeségben,

úgy siklik felettem el az élet,

mint egy csapkodó madár a réten.

Kinek szíve megfagyott nem értheté,

miért fáj úgy a létezés.

Mellkasomba nincs nyugvás,

de úgy teszek, mintha nem tudnám.

A hold felkel, és én újra éledek,

Mint Drakula a vámpír úgy ébredek.

Egyetlen bűnöm, csak annyi lenne,

Hogy az életem, nem élvezem,

csak átvészelem.

2 megjegyzés:

hullócsillag írta...

Hűha. Na nálam eddig ő a nyerő :)... nagyon szép és át tudom érezni!

nOémi írta...

huh, nekem is ez az egyik kedvencem...

Nagy titok: töri órán öltött verformát.