A tél megfagyasztja arcomat,
A nyár leizzasztja a gondokat.
Az ősz elmossa a bánatom,
Csak a tavasz, amit ki nem állhatok.
Mely szép rútságában
Ellopja az égi havat,
Mely színes virágokat,
S egyben allergiát hordozgat.
Oh, te csúf tavaszi álom,
Tűnj! Takarodj! Hagyd el ezt a várost!
Nem kellesz te nékem.
Csak menj!
S ne kérdezd, hogy „mért nem?”
Minden évben eljősz,
De nem futsz el oly gyorsan, mint az őz.
A szívemben megrekedsz,
S teszel róla, az megreped.
Tavasz, tavasz, tavasz.
Mondd meg, igazából ki is vagy!
Nem lehetsz csak egy évszak,
Oh, az nem! A neved Eva,
S tudom, hogy jól hiszem.
Eva miért tetted?! Miért?
Miért, hozod magad vissza belém?
Ellopod az időm, ellopod az életem,
Májusodnak napján pedig a kedvemet.
Minden évben szorongatsz,
Minden évben ugyanaznap.
Mondd, feledd!
Miért teszed ezt velem?
Nem akarok öregedni!
Nem szeretnék felnőtt lenni!
Tűnj, takarodj! Csak ezt ne vedd el!
Hisz lásd, gyerek még az én lelkem.
2010. október 1., péntek
Pán és Eva
Pán és Eva
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Az első versszak abszolút... a többi kissé zavaros, de élvezhető :)))...
köszönöm :)
jah, én marha...
kis háttér infó, hogy érthető legyen:
Pán - én pán péterre gondolok aki, nem akar soha felnőni, ebben a verben végülis azonosulok vele, mintha ő írta volna.
Eva - a mindenség teremtője, a föld istene, az idő és a tér úrnőe, hozzá íródik is ez a vers.
"Ellopod az időm, ellopod az életem, -> Májusodnak napján pedig a kedvemet." - azt kell tudni, hogy májusi lány vagyok, pontosan május harmincadikán születtem. Így értem, hogy minden évben eljön és minden évben miatta öregedem, miatta leszek felnőt, ami persze, mivel Pán vagyok nem akkarom.
remélem, tudtam segíteni a vers megértésében. Egy kicsit---nagyon kusza XD :)
Megjegyzés küldése