Végtelenségig

Végtelenségi




Akarsz-e örökké élni?
A Világ múlását nézni?
El nem hullni, mint a virág
mit egy zöld hernyó foga rág?
Végtelenségig és tovább.

Akarsz-e halóktól kilépni?
Életed fonalát el nem tépni?
A sor, mely a halál felé nyomul,
ha akarod, fejestül borul.
Élni tehát végtelenségig és tovább?

De élet-e mit végig se jársz?
Mit teljesen fel nem társz?
Félni attól, hogy elmúlsz,
vagy félni attól. Életed csak bús.
Jobb-e végtelenségig és tovább?

Örök fiatalság és szépség,
de tedd föl e bonyolult kérdést!
Mindez életedet megérné,
szívedből az érzést kitépnéd,
s élnél így, végtelenségig és tovább?

Békít-e egy gondolat,
míg mások elhalnak, te vígan vagy?
Fáj-e az érzés,
meghal, kit valaha szerethetnél?
Sírni végtelenségig és tovább?

Jobb a múlandóság, a víg halál,
mint búsan élni végtelenségig és tovább.
Elhervadok, mint tarka virág,
nem maradok, míg követ a Világ.
S nem leszek végtelenségig és tovább!

De maradok egy boldog lény,
kit tudnak, valaha még élt.
S talán meglesz az emlékem,
míg valaki követi az eszmémet.
S bár életembe nem teszek csodát,
De megmarad nevem végtelenségig és tovább.