Öntelt mosollyal emelete maga elé a gépet és kattintott egyet, majd így szót míg azt vizsgálta:
- Mit adhatnál nekem? – majd újra felemelte és egy újabb képet csinált.
Gondolkodtam egy darabig, de semmi nem jutott az eszembe.
- Nem tudom. Hát, van egy kis pénzem.
Felnevetett és kattintott még egyet rólam.
- Te pénzt akarsz nekem adni azért, hogy ne szórakoztassalak? Ez a leghülyébb dolog amit valaha hallottam. – mosolygott még mindig.
- Zaklass. – javítottam ki. Elfintorodtam és így szóltam: - Akkor mond meg mit akarsz!
Letette a gépet a kis asztalra, ami köztünk volt. Nem kapcsolta ki, hagyta, hogy lássam a rajta lévő képet. Felemeltem és jobban szemügyre vettem, én voltam rajta, a kanapé mögött álltam. Fura. Szép volta. Nem is! Gyönyörű, épp a kezemmel bajlódtam és nem néztem a kamerába. Emlékszem, ez volt az első, amit készített.
- Még többet belőled. – mondta és láttam, ahogy a képen mögöttem megjelenik ő átkarolva a derekamat és fejét a vállamra hajtva.
- Hogy a…
Nem tudtam mit mondani, elejtettem a gépet. Lehetetlen. Hogyan lehetséges mégis? Nem. Ilyen nincsen. Összeszedtem magam és felnéztem a fotelre ahol ült.
- Mi ez? – kérdezetem, de nem… nem volt ott. Eltűnt. Csak a mappám volt a helyén, rajta egy írással.
Földbe gyökerezett a lábam a sok történéstől, de tudni akartam mi van rajta, így közelebb léptem és felemeltem. Egy rövidke sort tartalmazott: „Esélyt, hogy máshogy legyen vége.”
Személyes véleményem:
Egy kicsit más, mint az eddig megszokottak, kicsit merészebb, kicsit vadabb, de ha kell a vadság és az elképesztő merészség, akkor ez az, amit kerestél. Nekem tetszik, de hát én alkotásom. 10 pontból talán, 9, mert azért nem a legtökéletesebb.
ÍROM MÉG!
2. Újrajátszók
novella lesz talán
részlet:
- A TÁNC LÉNYEGE, HOGY AZZÁ VÁLSZ, AKI LENNI AKARSZ.
- Ez egy filmben volt? –elmosolyodtunk.
- Igen. Asszem lebuktam.
- Hát le.
- De melyikben? –morfondíroztam egy darabig majd rávágtam.– Dirty Dancing?
Kínosan elmosolyodott és rájöttem beletrafáltam.
- Kettő.
- Mi kettő?
- A második részében volt.
Elnevettem magam. Ez szép. Mik ki nem derülnek. Brad szereti a piszkos táncot. Szuper. Talán húzhatom egy kicsit vele. Várjunk csak! Mióta lettünk ilyen jóban. Egyáltalán jóban vagyunk? Most úgy tűnik, igen. Ajaj. Ez nem frankó.
- Samanta kicsit finomabban a fordulásoknál. Brad te pedig kicsit tökösebben. –Gabriel utasítási egyértelműek voltak, mégis mindketten megremegve taszítottuk el egymást. A kezeink már nem fonódott össze és a lábaink se mesélték tovább a salsa rejtelmeit.
- Ez meg? Nem! Nem! Nem! Én nem azt mondtam, hogy lökjétek el egymást. –nevetgélt, mégis halottam a hangjában azt a fenyegető ércet. Húh talán nem kéne ellenállnunk. De hát mit tehettünk volna? Halálra rémített mindkettőnket, hogy csak úgy betoppan észrevétlenül, és meglesett, hogy kezdünk barátkozni. Feszengve dörzsölgettem a nyakamat. Általában akkor csináltam ezt, ha ideges voltam. Brad kinyújtotta a kezét s várt, hogy elfogadjam. Gabriel nem is nézett ránk, épp várta, hogy a telefon túl felén felvegyék, de közbe még osztogatta az instrukciókat. Vicces volt, de valahogy nem tudtam nevetni. Brad vezetett én pedig követtem. Ez nem tetszett. Tudom, hogy régen a fél karomat odaadtam volna egy párért, de most sok minden megváltozott. Nem akartam behódolni Bradnek, a fiúnak, aki eddig egy cseppet sem volt szimpatikus. Még mindig nem tudom a vezetéknevét, ez úgy ahogy elég nevetséges.
- Mi a neved? –bukott ki belőlem egypár forgás után.
- Áldozat. –önelégült arcával a térdére nézett és én is követtem tekintetét. Lila, kék aláfutások éktelenkedtek rajta. Valószínűleg agyonrugdostam a sok forgás során. Hoppá. Mondtam már, hogy nem voltam még párban. Idegesen próbáltam elfordítani a fejem. Jó rendben az ismerkedésnek itt lesz most vége.
- Kimslki. Brad A. Kimslki.
- A.? –Mi az, hogy A.?
- Alex. Pontosabban Alexander, de az olyan buzis. –megpörgetett újból és én már jobban figyeltem, nehogy megrúgjam, vagy rálépjek a lábára.
- Ennek fejében még táncolsz is… - elcsuklott a hangom. de még így is hatásos volt a beszólásom.
- Nem fogom rosszul érezni magam… - elmosolyodott. – Csak, ha ilyet kell táncolnom.
Megpörgetett újból, de már cseppet sem ügyeltem a biztonságára. Inkább jó erősen belerúgtam. Nem feltűnően, de érezhette, hogy ez nem véletlen volt.
Személyes véleményem:
Ez inkább az a fajta történet, ami megtanít a művészet szépségére, de ugyanakkor az árnyoldala is ott lebeg körülötte. Megtanít szeretni, kikapcsolódni, szerelmesnek lenni, de ugyanakkor arra is, hogy nem bízhatsz mindenkiben. 10 pontból 6.
ÍROM MÉG!
3. Moonlight, kiút a sötétségből
horror novella
részlet:
- Várj még! Ezt… - csuklott egyet. - Ezt elfelejtettem odaadni.
Megfordultam és vártam, hogy a gyűrőket a kezembe ejtse. Általában a tanúnál vannak, nem? Hát nálunk nem, félnek, hogy elveszteném, így Bree magára vállalta a gyűrűőrző szerepét. Talán jobb is. Gondolom, azért a látszat kedvéért most odaadja, bizonyára azt véli, három óra alatt csak nem tűntetem el.
Mikor megfordultam Bree kezében viszont nem egy gyűrűtartó doboz volt. Nem. Egy cetlit tartott, olyan post it félét.
- Ez mi? –kérdeztem kábultan.
Felém jött néhány lépést, majd mikor kartávolságon belül volt, megragadta a kezemet és belenyomta. Durva volt, fájt ahogy a körmei a húsomba hatolnak. Szemi elkeveredtek és csak a fehérje látszódott. Halálra rémültem.
- Találj meg! –suttogta mély, rémisztő hangon.
Hirtelen elengedte karom, majd szeme is visszaváltozott, láttam a pupilláját s újra kedves hangon szólalt meg: - Nem tudjuk kiküldte, fönt találtuk a fogasodon. Tényleg a fogasod…. Ha akarod, felhozhatod a ruhád, mégis, hogy fel legyen akasztva…
- Mi a ló pikula volt ez! –üvöltöttem el magam.
- Mi a bajod? –kérdezte és kezeit kinyújtotta felém.
- Ne érj még egyszer hozzám! –fenyegetőztem, és halálra rémülve rohantam a kocsim biztonsága felé. Nem akartam hátra nézni. Bármit is csinált Bree, én beszartam tőle. Ha ez egy vicc volt… Én kinyírom. Megőrült. De, hogy csinálta, hogy a szeme fehér lett? És a hangja? Nyugi Destiny ez csak egy trükk volt. Jól meg akartak szívatni. De miért? Azért, mert túl kilógsz, és csak mert gonoszak. Ez csak egy trükk volt! Csak egy trükk! Csak trükk! Ezt hajtogattam míg oda nem értem kedves kis barátomhoz. Láttam elfelejtettem lezárni, ez nagy botorság volt tőlem. Ám most jól jött, nem kellett a kulcsomat keresgélnem. Belódultam a vezetőülésre és görcsös markaimat a kormányra terítettem. Fejemmel, neki dőltem, megnyugtatott. Jól esett.
- Végre, végre… Nyugi, itt biztonságban vagy. –Ám éreztem valami idegent a markaimban.– Mi a … ? –Azt a kis sárga cetlit a kezem és a kormány közé préseltem. Vettem egy nagylevegőt, majd kifújtam. Jobb kezem lecsúszott, és éreztem a lap az ölembe hull. Összegyűrtem, miközben menekültem Bree elől, így most ki kelet hajtogatnom, ha látni akartam a tartalmát. Újabb légzés.
- Nah jó! Nem félsz egy cetlitől…
Balkezemet is szabaddá tettem, mindkettővel neki estem az ártalmatlannak tűnő papírdarabnak.
Arra észleltem fel, hogy épp sikoltok és egy cetlit tartok a kezemben, amin csak annyi állt: „Találj meg!”
Személyes véleményem:
Ez egy horror történet, annak szántam és az is marad, még ha néhol lightosabb is. Szeretem a horrort, a borzongást ez után talán még jobban. Akinek pedig nem tetszik azt mondom…. Van még! 10 pontból azért csak 7 pontot adnék rá, még ha ez az egyik kedvencem.
(darkangel pájázáratára készült volna)
ÍROM MÉG!
4. Amerikai álom
tini novella
részlet:
Átöleltem életet adó szüleim. Beszívtam ismerősen öreg bőr illatúkat. Anyun, ugyan volt egy kis parfüm, vagy csak a tusfürdő illata ragadt rajta, attól még érezni lehetett a szülőházam meleg, édeskés szagát. Mely belőlük áradat, s ruhájuk minden egyes négyzet miniméteréből.
Nagy fájdalommal kezdtem bele az előre megírt beszámolómba:
- Anyu. Apu. – hátrébb húzódtam, hogy lássák arcom.
Ha egy valamiben jó voltam, az a hazudás. Kiskoromban rezzenéstelen arccal, komoly tekintettel, voltam képes lóvá tenni szüleimet, vagy milliárdszor. Talán ezért is akarok, ügyvéd lenni. Csak úgy mellékesen, a kihallgatásomon alig hittem, hogy Mr. Cast átlátott rajtam. Nagy Ász lehet…
- Tudjuk mi történt. Nem kell kimondanunk. Hisz mind ismerjük az eseményeket. – sóhaj. Ezzel rájátszottam a szerepemre. – Tehát kezdem is a lényegnél. Bekerültem az FBI tanúvédelmi programjába. Elköltöztetnek, hogy az a… -úgy tettem mintha nehezemre esne arra a gyilkosra gondolnom. S részben így is volt.- Szóval elmegyek, már ma. Legalább 2 hónapig ott leszek. S ha nem kapják el, ki tudja meddig…
Személyes véleményem:
Kezdetleges, unaloműző iromány, de nem valami profi és a történet is fura, de azért egy 10-es skálán megér 4 pontot.
NINCS TÖBB RÉSZ.
5. Satellite
fanfic
részlet:
Bella Cullen
A dolgok amelyek változnak, nem az én világomba valók, az idő múlandó, de az én családomon mégsem látszódik. A nevem Isabella Cullen, de hívj csak Bellának. Az éltem nagy poénja, hogy vámpír vagyok, vegetáriánus vámpír. Nem kell félned tőlem, nem bántok én senkit, de van egy dolog amit keresek és ha az, nálad van. Vigyázz, mert kell nekem! Ez a dolog pedig a szívem, régóta elvesztettem, de ha valaki, aki lehetsz te, megtalálod, nem engedlek soha. Mert csak egy valami van az életbe, ami nekem kell, a szerelem.
Edward Swan
Az évek során változtam, cseperedtem, nőttem. Az idő gyorsan elszalad, azt se értem miért kerültem Forksba ilyen hamar. A nevem Edward Swan, de mindenki csak Ednek, vagy Edi-nek hív. Egy teljesen átlagos, unalmas amerikai tinédzser vagyok, azzal az ellentétben, hogy én szívesebben éltem volna a múltban, mint a jelenbe. Zongorázom, antik könyveket olvasok és komoly zenét hallgatok. Keresném a szerelmet, ha nem tudnám, hogy számomra az nem létezik, de szívesen lennék nyitott egy angyal számára, főleg, ha az, az angyal a múltból érkezne.
Személyes vélemény:
Úgy gondolom twilight fic-nek jó, a történet nekem nagyon tetszik, igaz még az elején nem nagyon mertem elrugaszkodni a könyvtől és próbáltam ugyanolyan mondatokat is írni, de azért mégsem tökéletes ez sem. 10 pontból 7.
ÍROM MÉG.
6. Robbanással érkezem.
mini regény
részlet:
„Az örvénylő szavak kusza jelentése értelmetlenné tette a világ értelmét.” Nagy szavak egy gyermektől, mint jó magam. Ám ha jellemeznem kéne az elmúlt fél évet, bizonyára ezeket használnám, de mivel, hogy erre nem szólított föl senki, nem teszem. Mit hogy azt sem, hogy szóvá teszem apámnak és jó anyámnak, hogy nem akarok felnőni. Nem helyeslik, de az életem pokollá változott, minthogy apám kijelentette a tizennyolcadik esztendőn férjhez ad.
S minthogy férjjelöltből nagyon sok volt, választani is nagyon rosszul tudott, nem mintha én lennék a világ legszebb lánya. Vörös haj, zöld szem, régen ezek voltak a boszorkányság jelképe, de az én családom katolikus keresztény hitvallású, így apám szerencsétlenségemre nem máglyán égetett, hanem feleségnek késztetett. Mondottam nem a külsőm által volt magas a létszám, hanem mert az apám jóformán, grófság.
Egy kis faluban éltünk, a lakosság száma száz alatt, apám a földesúr, igazi gróf, irányította a falu minden gondját, baját. Ő felelt mindenért s mivel, hogy apám családja igen erős keresztény a csöpp kis falunkban három templom is építetett. Egy a főtéren, egy a város szélén elhagyva és egy kis kápolna a házunkban.
S mint hogy mi voltuk a leggazdagabbak. Jött jelentkezni olyan is, akinek már volt asszonya. Fura nép a mi falunk.
De apám anyámmal karöltve úgy gondolta, igazából nem olyan férjet kell nekem választani, aki szeretne, hanem olyat, aki apámtól áttudná venni a falu vezetését. Így hát apám bizalmasa Mr. Okonel lett a kiválasztott. Anyám és apám szerint a faluból csak ő érdemel meg.
De én fél év alatt se tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy apám negyvenöt éves barátja lesz a férjem. Mr. Okonel -t kis korom óta ismerem...
Apám 100% megbízott benne, de nekem mindig volt egy érzésem hogy nem éppen a legjobb ember.
Sokáig biztatgattam magam, hogy talán apám és anyám meggondolja magát, s úgy döntenek minimum húsz éves koromig várnak a férj kereséssel. S addig talán jön valaki, aki fiatalabb és kedves. Akit tudnék szeretni, aki olyan, mint én. Elzárt pillangó, melyet szárnyaitól megfosztották. Ki mégis repülni próbált szárnyak nélkül. Aki szereti a művészetet, még ha itt ez bűn is. Olyan valaki, aki nem fél kimondani az igazat. Olyan valaki, aki bolondságokat csinál egy semmiségért.
De hamar rá kellet ébrednem ez a valaki nem létezik, vagyis hát a mi visszamaradott kis falunkban nem igen járt.
Ábrándoztam úgy, mint mindig, ha egyedül voltam. Megint csak gondolkodtam, és gondolkodtam mit tehetnék az ellen, ami most van. Vagy ami holnap jön. Az esküvő. Egy nap és felnövök egy nap és…
-…eljön a pokol! - Mondta ki végül csendesen Najomi.
Személyes véleményem:
Mese, ez a legjobb szó, amivel jellemezhetném, a jelen és a múlt szoros kötelékével. A történetét imádom, egyszerűen csak imádom, de ez is nagyon, de nagyon kezdetleges és az első regényeim között van számon tartva. 10/8, de csak azért, mert én tudom mi lesz a vége.
SZÜNETEL.
7. Egy Cupido bukása
nagy regény
részlet:
A szerelem nagyon bonyolult dolog még számomra is, aki szinte mindent tud a szerelemről, amit csak lehet. De ezt a megfoghatatlan csodát sohasem lehet kiszámítani, még egy Cupido, mint én, sem tud mindent megmagyarázni. Pedig ez lenne a dolgunk „Mindent tudni a szerelemről”. De nem csak mindet tudni. A dolgunk az, hogy megtaláljuk az emberek számára az igaz párjukat és boldogan éljenek amíg…
De nagyon nehéz ez számunkra. Mi Cupido -k kik a szerelemmel foglalkoznak mindennap szinte egy kínszenvedés, vagyis azok számára, akiknek nincs egy másik Cupido párjuk. A históriák, amiket rólunk zengnek, hogy kicsi gyerekszerű lények vagyunk nagy rózsaszín íjjal. Baromság az egész. Igazából mind emberszerűek vagyunk, sőt vannak olyanok, akik embernek is mondják magukat és sokan úgy is élnek. Ez igen bonyolult. Van egy központ, ahol élnek a főbb vezetőink és ők osztják ki nekünk a feladatokat, hogy kit kell kivel összehozni, és kit kell szétszakítani kivel. Igazából mi magunk vagyunk a szerelem. Persze vannak olyanok is, akiknek nincs szükségük ránk, mert maguk az emberek is képesek rátalálni a szerelemre. Mi csak segítünk nekik, vagy útba igazítjuk őket. Viszont mi sem vagyunk tökételesek, sokszor fordult már elő velünk… és velem is, hogy rossz párokat hoztunk össze, és ha nem avatkozunk bele, rátalálnának az igazszerelmükre.
Személyes véleményem:
Aki kicsit is ismer engem, azt tudja, hogy ez az a regényem, ami úgymond „legnagyobb alkotásom, de ez csak teltségre értem. Hát persze, hogy imádom ezt is, de erre se adok 10 pontot, csak 9.
ÍROM MÉG!
8. Csókrabló
mini novella
részlet:
- Először persze én is azt hittem a szüleid becsavarodtak. De aztán láttalak. – a szemembe fúrta a két olajzöld két szemét. – Láttalak a temetőben. Szellemekkel. Lidércekkel. És rám mutattál. S tudom hogy ez nem álom volt. Tudom. Pedig mindennél jobban azt akartam. Emlékszem a Vasárnap este. Különös volt. Azt hittem végre álmodtam. Először a fájdalomra fogtam, de akkor még is igaz lehetett. De az álmom szörnyű volt. Rettenetes. Épp egy listát tartottam amin Jared Grys volt az első. - Ez most mit jelent?! Én… én… - nem tudtam szólni. Magamhoz húztam és teljes erőből megcsókoltam. Hiányzott már. És ez a valami túl… túl sok volt. Fura. Észre vettem Jared rosszul lett. A csók. Elakartam válni az ajkaitól de nem tudtam. Összerogyott. Éreztem valami fáj neki, de én elkezdtem töltődni, az adrenalinnál valami sokkal jobb. De… én… elködösült az elmém. Már csak azt láttam szerelmem holtan rogy össze előttem. Élettelen testéren simulok és hangosan felkiáltok. Sírok. Könnyek. Ez túl sok… ez túl sok nekem. Én… ez… nekem ez nem megy. Amint megláttam ahogy emberek jönnek ki nem tudtam mit csinálni. Jared. Ez már…. Elfutottam. El messzire, be a fák közé, bárhova. Minden erőmmel futottam. Nedvesre sírtam a pólóm. Még mindig csak futottam, bár tudtam ez elől. A sorsom elől nem tudok elfutni soha.
Személyes véleményem:
Nem vagyok magamtól elragadtatva, de hát úgy gondolom megbocsátható. Ez csak egy minyuri novella, aminek a vége kissé vad és érthetetlen, de azért egyszeri olvasásra jó. 10/3.
KÉSZ.
9. Alteregó
novella
részlet:
„Mit csináltam? Az egyik pillanatban még Carloval beszélgetek, aztán a másikban már az ágyamon szabdalom szét a plüssállataimat. Megint az volt. Megint. Miért nem hisznek nekem? Nem képzelem. Ez tényleg megtörténik velem. Nincs semmi feltűnési viszketegségem. Nem! Nekem valami súlyosabb problémám van! Mit csináltam?”
Melissa magához öleli a sebesülteket majd a telefonhangjára rémületében széthajítja őket. Idegesen hátrafésüli kósza hajtincseit aztán unottam leballag. Felkapja az idegesítő tárgyat.
- Halló? Itt Melissa Balti.
- Találkozzunk!
Melissa nagyot szív a levegőből, szakszóval letüdőzi.
Unottan így szól:
- Michael mondtam, nem jó vicc ez. Tiszta szánalmas hogy 13 éves létedre a nővéredet hívogatod a barátaiddal. Legalább az osztálytársaidat zaklatnád.
Peter értetlenül tette el fülétől a telefont. „Milyen Michael?” Aztán megvilágosodott.
- Nem az öcséd vagyok.
Csönd. Mint a filmekben lévő kínos némaság a tücsökciripeléssel.
Melissa értetlenkedik:
- Hát akkor ki maga?
Peter sóhajt.
- Peter Mark.
Még nagyobb csend.
Melissa megrémül. Leteszi a kagylót.
Berohan a konyhába önt magában egy pohárvizet és megissza. Mikor már harmadszor tölti újra. A telefon ismét rákezd a csörgésre.
A lány vesz egy nagy levegőt.
„egy-két-há.”
Felveszi.
Nem szól.
Peter a túl végen is hallgat. Kb. 10 percig megy így amikor Peter nem bírja tovább:
- Melissa öröknémaságba bukózol?
- Nem állt szándékomban. – remeg a hangja. Teljes mértékben a régi Melissa volt. A jó kislány.
Személyes véleményem:
Alter – egó, másik – én. Tinik sorából kilépésben álló lányok nagy baja lehet: tanulmányi átlag javítása, izgulás a jövő miatt, barátok szerzése, skizofénia, szerelem, smink tippek szerzése… Melissa Balti eddig e legkedvencebb szereplőm, ha lehet ezt mondani. Ő az akit nem lehet megfejteni, még én se tudom. Szerintem, ez megérdemli a 10 pontot, de cáfoljatok meg, ha nem. (főleg az átdolgozás után)
Hullócsillag pályázatára (különdíj) – köszönöm.
KÉSZ.
10. Empátia
novella
részlet:
Melissa gyorsan letusolt a közös fürdőben, melybe szerencsére Grace nem követte. Miután végzett mindennel csak kilenc volt, a nő azért visszakísérte, elbúcsúzott tőle és bezárta az ajtaját, nem kulcsra szerencsére. Ugyan megtehették volna, de a St. Caroline Elmegyógyintézetbe nem alkalmazták ezt a módszert, úgyis éjjelenként vagy tizenhárom őr és hat nővér sétálgat fel-alá vigyázva a bentlakókra.
A lány nem volt álmos, csak egy dologra tudott gondolni, hogy fel akarja hívni Petert, de félt. Nem volt benne biztos mit mondhatna és attól is, hogy ez mind csak álom, hogy nem valós, ami ma történt, hogyha lemászna az ágy alá és keresné a telefont, nem találná.
- Jobb nem tudni az igazat, mint tudni és csalódni. – duruzsolta fáradtan.
Lehunyta szemeit és várta, hogy a holnap, ma legyen.
Személyes vélemény:
Empátia és Melissa. Folytatása az Alteregó című novellának. Nem mondok semmit, ez biztos, hogy elkészül. 10 pontból remélem 10.
ÍROM MÉG!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése